Willkommen im Saarland

...ami igencsak pörgősnek tűnik idáig, szóval nem fogunk sokat unatkozni, ezt már most látom. :) Először is szeretnék nagyon boldog, és célokat sikeresen elérős új évet kívánni mindenkinek, akinek eddig még nem. (Még csak február van emberek, szóval nemokoskodik!) Lemaradtam a blogolással, mint a borravaló, ami anélkül is nyilvánvaló, hogy külön magyaráznám, plusz úgyse akarok mentségeket keresni, mivel így esett oszt kész. Most pedig hangosan ujjongjatok, hogy újra itt vagyok! :P :D Ez most visszafogottan is sok történés, szóval ne várjatok címszavas összefoglalót tőlem, amúgy se tudok olyat. Aki szeret olvasni, az élvezkedhet, aki nem, az még most lapozzon el máshova. Remélem még nem kopott el az összes olvasóm, mert úgy érzem, hogy most kezd csak igazán beindulni az itteni életünk folyása, és végre lesz miről írni a táplálkozási szokásainkon kívül is. Mivel útközben írtam magamnak jegyzeteket, ezért most nem kapok instant pánikrohamot, hogy "és mégis hol kezdjem?!...

Végre eljutottam idáig két étkezés között. :D Na jó, igazából csak annyit elszöttyögtem a képek válogatásával tegnap, hogy írni már nem jutott időm, ma meg eleve későn keltünk, szóval...  A december mondhatni tele volt ünnepi fénnyel eddig, ami remélhetőleg továbbra is kitart. Rengeteg kedves gesztust, törődést, és ajándékot kaptunk, ami mind-mind szép élmény volt, és jóleső emlék marad. Megpróbálom röviden (úgy értem rövidebben) elregélni, hogy milyen csodák történtek ebben a pár hétben. Először is meghívást kaptunk Andihoz és Tomihoz egy vasárnapi ebédre, Bübingenbe. Nagyon kitettek magukért, ami a vendéglátást illeti, és jót beszélgettünk. Jó volt kicsit hazaibb ételeket enni, magyaros fűszerezéssel. :) Volt ott krumpligombóc leves, sült hús vegyes salival, és mennyei palacsinta többféle töltelékkel...azért öblítésnek a német sör dukált. Sajnos elég gyorsan elszállt a délután, mivel jól éreztük magunkat, és hazafelé kellett vegyük az irányt. Ez a városrész a jel...

Ha egy elemet kellene választanom, ami leggyakrabban felbukkant az utóbbi hetekben az életemben, akkor a győztes egyértelműen a tűz lenne. Talán azért vonzódom hozzá annyira, mert rengeteg mindent jelképez, amiért érdemes élni. És itt most nem pusztán a közelgő Karácsonyra és a télben olyan fontos melegségre gondolok. A tűz egyszerre képes nyugalmat adni a szorongónak, és felkorbácsolni a lelkét. Nagyon szeretem ezt a kettősségét, mert ebben érzem leginkább az útmutatást, amire szükségem van. Maradj mindig nyugodt, türelmes, de közben ne hagyd kialudni a belső elevenséget. Nagyon sokszor éreztem magam frusztráltnak, sikertelennek az elmúlt napokban, viszont mostanra végre megint kezdek rátalálni a kiegyensúlyozottság forrásaira. Nem baj, ha sok dolgot szeretnék egyszerre, nem kell kapkodni, morogni, ha valami nem megy elsőre, inkább átgondoltabban, nyugodtabban igyekszem hozzáfogni a teendőkhöz, és leegyszerűsíteni a feladatokat. Persze emellett jólesik megőrizni némi maximalizmust ...