Tűzvarázslat
Ha egy elemet kellene választanom, ami leggyakrabban felbukkant az utóbbi hetekben az életemben, akkor a győztes egyértelműen a tűz lenne. Talán azért vonzódom hozzá annyira, mert rengeteg mindent jelképez, amiért érdemes élni. És itt most nem pusztán a közelgő Karácsonyra és a télben olyan fontos melegségre gondolok. A tűz egyszerre képes nyugalmat adni a szorongónak, és felkorbácsolni a lelkét. Nagyon szeretem ezt a kettősségét, mert ebben érzem leginkább az útmutatást, amire szükségem van. Maradj mindig nyugodt, türelmes, de közben ne hagyd kialudni a belső elevenséget.
Nagyon sokszor éreztem magam frusztráltnak, sikertelennek az elmúlt napokban, viszont mostanra végre megint kezdek rátalálni a kiegyensúlyozottság forrásaira. Nem baj, ha sok dolgot szeretnék egyszerre, nem kell kapkodni, morogni, ha valami nem megy elsőre, inkább átgondoltabban, nyugodtabban igyekszem hozzáfogni a teendőkhöz, és leegyszerűsíteni a feladatokat. Persze emellett jólesik megőrizni némi maximalizmust is, de a fő sikerélmény mégis az, ha stresszmentesen jutok eredményre és elégedett tudok lenni a kevesebbel is. :)
Tudom, hogy mindenki a legjobbat akarja kihozni magából, főleg ünnepekkor, de javaslom ti is inkább lassítsatok kicsit, hogy ne robogjanak el mellettünk a szép pillanatok észrevétlenül.
Eddig felnőtt fejjel mindig úgy gondoltam így Karácsony táján is, hogy idén bezzeg semmire nem jutott idő, majd jövőre mindent másképp csinálok! Aztán rájöttem, hogy valójában butaság az egész, mert nem kell mindent annyira véresen komolyan venni, jobb ha hagyunk a spontaneitásnak is valamit, különben idővel a saját elvárásaink morzsolnak le bennünket (vagy éppen másokéba).
Ennyit a lelkizésről, bocs, ha untátok, viszont most erre volt igényem. :P :)
Kicsit visszakanyarodva a tűz motívumára. Voltunk vasárnap a 'Deutsch-Franzözischer Garten'-ben, ami egy jó nagy park, és amely most egy középkori stílusú vásárnak adott otthont. Tulajdonképpen az advent apropóján rendezték ezt is, de inkább volt hagyományőrző színezete, mint ünnepi giccsparádé jellege. Már a vásár megvilágítása is a középkort - vagy legalábbis a régi időket - idézte a gyertyákkal, fáklyákkal (az egyik majdnem felgyújtott :D) és olajlámpásokkal, ezzel együtt sajnos meggyűlt a bajunk a fényképezéssel. A nagy sártengerre ügyet sem vetve nézegettük végig a szebbnél-szebb kidolgozású ruhákat és fegyvereket, valamint egyéb kézműves alkotásokat. Többek között csodás íjakat árultak, és a gyerekek ki is próbálhatták egy papírbambin a célzási képességüket. Egy kisiskolás lánykának pont láttuk a lövéseit (egy fejre, egy mellkasra), és nagy tapsot kapott, valamint megdicsérték, hogy eddig ő bizonyult a város legügyesebb lövészének. Láttátok volna azt a büszke örömöt! :) Egyáltalán nem az jött le belőle, hogy igen, tanítsuk ölésre a gyerekeinket, hanem inkább, hogy a sport szeretetére nevelnek (az íjászatra és nem a vadászatra), megőrizve a természet szeretetét is.
Nagyon sokszor éreztem magam frusztráltnak, sikertelennek az elmúlt napokban, viszont mostanra végre megint kezdek rátalálni a kiegyensúlyozottság forrásaira. Nem baj, ha sok dolgot szeretnék egyszerre, nem kell kapkodni, morogni, ha valami nem megy elsőre, inkább átgondoltabban, nyugodtabban igyekszem hozzáfogni a teendőkhöz, és leegyszerűsíteni a feladatokat. Persze emellett jólesik megőrizni némi maximalizmust is, de a fő sikerélmény mégis az, ha stresszmentesen jutok eredményre és elégedett tudok lenni a kevesebbel is. :)
Tudom, hogy mindenki a legjobbat akarja kihozni magából, főleg ünnepekkor, de javaslom ti is inkább lassítsatok kicsit, hogy ne robogjanak el mellettünk a szép pillanatok észrevétlenül.
Eddig felnőtt fejjel mindig úgy gondoltam így Karácsony táján is, hogy idén bezzeg semmire nem jutott idő, majd jövőre mindent másképp csinálok! Aztán rájöttem, hogy valójában butaság az egész, mert nem kell mindent annyira véresen komolyan venni, jobb ha hagyunk a spontaneitásnak is valamit, különben idővel a saját elvárásaink morzsolnak le bennünket (vagy éppen másokéba).
Ennyit a lelkizésről, bocs, ha untátok, viszont most erre volt igényem. :P :)
Kicsit visszakanyarodva a tűz motívumára. Voltunk vasárnap a 'Deutsch-Franzözischer Garten'-ben, ami egy jó nagy park, és amely most egy középkori stílusú vásárnak adott otthont. Tulajdonképpen az advent apropóján rendezték ezt is, de inkább volt hagyományőrző színezete, mint ünnepi giccsparádé jellege. Már a vásár megvilágítása is a középkort - vagy legalábbis a régi időket - idézte a gyertyákkal, fáklyákkal (az egyik majdnem felgyújtott :D) és olajlámpásokkal, ezzel együtt sajnos meggyűlt a bajunk a fényképezéssel. A nagy sártengerre ügyet sem vetve nézegettük végig a szebbnél-szebb kidolgozású ruhákat és fegyvereket, valamint egyéb kézműves alkotásokat. Többek között csodás íjakat árultak, és a gyerekek ki is próbálhatták egy papírbambin a célzási képességüket. Egy kisiskolás lánykának pont láttuk a lövéseit (egy fejre, egy mellkasra), és nagy tapsot kapott, valamint megdicsérték, hogy eddig ő bizonyult a város legügyesebb lövészének. Láttátok volna azt a büszke örömöt! :) Egyáltalán nem az jött le belőle, hogy igen, tanítsuk ölésre a gyerekeinket, hanem inkább, hogy a sport szeretetére nevelnek (az íjászatra és nem a vadászatra), megőrizve a természet szeretetét is.
Amik legjobban tetszettek:
- orrukból füstöt fújó sárkányos füstölőtartók, és egyéb sárkányos figurák
- gyönyörű díszítésű kardok, kések és bicskák,
- középkori stílusú gyapjúköpenyek,
- bőrékszerek,
- páncélok,
- és az estét záró Feuer-show, azaz tüzes bemutató :) ami a vásár záróeseménye volt
![]() | |
| vásári hangulat |
![]() |
| Vacak kép lett, de sárkááányos |
![]() |
| oroszlánok és liliom |
![]() |
| vízköpő figura, ami elvesztette eredeti funkcióját |
![]() |
| Azért kicsit erős sodrófával várni a vendéget, nem? :D |
![]() |
| báránybőrbe bújt farkas... |
Nem mellesleg kaptam ajándékba egy nyakláncórát is, amit a fecsegőposzátás logó díszít, csak mert még mindig nem tudom megunni az H.G. témát. :D Még a betétdalairól sem tudtam lekattanni, hiába vagyok tisztában vele, hogy zeneileg egyáltalán nem kiemelkedőek. Ez van, ez a rajongás! Lehet, hogy gyerekes, de ki a francot érdekel?! Mindezt úgy, hogy a Catching Fire filmet még nem is láttam...
Megkaptam továbbá otthonról az első csomagot, a posta, valamint a DHL közreműködésével. Nagyon örültem neki, és sikerült is meglepődnöm illetve meghatódnom a szülinapi ajándékon, amit Anyukám küldött. Nem is az ajándék, hanem a gesztus miatt, de hisz' tudjátok milyen ez. :)
Megkaptam továbbá otthonról az első csomagot, a posta, valamint a DHL közreműködésével. Nagyon örültem neki, és sikerült is meglepődnöm illetve meghatódnom a szülinapi ajándékon, amit Anyukám küldött. Nem is az ajándék, hanem a gesztus miatt, de hisz' tudjátok milyen ez. :)
Az egyedüli üröm az volt az egészben, hogy valami nagyon meggyötörték szegény pufis borítékot, így az egyik könyv meg is sérült benne. :( Innen is üzenem mindenkinek, aki nemzetközi postát küld, hogy kizárólag erős (!) dobozban tegye és benne is extra védőcsomagolással. Legközelebb már mi is másképp csináljuk.
Na, akkor következzen valami szokásos téma. Most sem maradtam ugyanis új gasztronómiai kihívások és élmények nélkül. Hedonisták kedvenc rovata következik. :P
Szombaton átruccantunk Tomival a francia határon túlra. Tényleg csak éppen túlra, mert pár méterre a határtól már ott is volt a szupermarket, amit megcéloztunk. Innen a következő dolgokat sikerült beszerezni:
Szombaton átruccantunk Tomival a francia határon túlra. Tényleg csak éppen túlra, mert pár méterre a határtól már ott is volt a szupermarket, amit megcéloztunk. Innen a következő dolgokat sikerült beszerezni:
- friss bagett - isteni volt, és még több nap után is finom!
- kétféle sajt: egy darab brie (ez egész jó) és egy darab penészes sajtocska (ez a fajta azért nem lesz a kedvencem), ilyen: http://www.coradrive.fr/vesoul/tous-les-rayons/produits-frais/fromages/specialites/article/98964/morbier-aop-au-lait-cru.html
- gyümölcsös rosé: aki szereti a finom desszertborokat, annak egy bejövős lehet - az illata leginkább valamilyen gyümölcsös cukorkára emlékeztet, de az íze szerencsére nem olyan csömör ;)
![]() |
| Látod, itt már franciák laknak - Jéé, egy "rendes" zebra! :-O :D |
| kaja-színkód - lila és rózsaszín |
Amit kipróbáltam még a francia finomságokon kívül:
- almás vöröskáposzta (valamiféle borecettel meg fűszerekkel készül) - ez egy elég kedvelt köret a németeknél, és totál megértem, hogy miért, mert teljesen jól eteti magát a cucc!
http://www.discounter-preisvergleich.de/bilder/produkte/13829/13829_2013-07-26-13-30-07.png - hagymaleves - ennek inkább a franciákhoz van köze eredetében, ha jól tudom, de az enyém most egyszerűbb bor nélküli verzió volt, viszont ismétlős főznivaló, mivel ízletes volt, és a vöröshagyma nagyon jóleső dolog tud lenni így télen, egy kis sajttal és pirítóssal, hmmm...
- Rotwurst - kinézetre és ízvilágra a disznósajtra hajaz, viszont jóval minőségibb, és nincs benne semmi olyan, ami nem oda való (fontosabb összetevők: sertéshús, sertésmáj, szalonna, pici sertésvér), valamint enyhébb fűszerezésű - valamilyen savanyúsággal/zöldséggel elég jó szendvicstöltelék
![]() |
| irodai karácsonyfa :) |
A sütős kellékeim egy része otthon maradt sajnos, pedig most nem jönne rosszul, de csak a nagyon muszájosokat fogom most megvenni. Találtam ugyanis egy csomó nagyon vonzó receptet, amiknek egy részét sütőben kellene megalkotni vagy éppen süteményféle, és azokat ugye a rezsón egy lábosban nem tudom összedobni. Majd igyekszem kreatív és ügyes lenni azért, mert valami kis ünnepi hangulatot szeretnék elérni a konyhában is.
Szaloncukrot továbbra is szeretnék alkotni, csak még a mikor a kérdés. Itt ilyesmit ugyanis nem árulnak, mivel kimerült a fantáziájuk a marcipános bonbonokban és a stollenekben...Eddig két recept van, amit érdemesnek tartok a szerepre. Ebből az egyiket Nórinál láttam, illetve kaptunk is belőle kóstolót tavaly (?), a másik pedig a Nosalty oldalán található, kicsit macerásabb verzió.
Szaloncukrot továbbra is szeretnék alkotni, csak még a mikor a kérdés. Itt ilyesmit ugyanis nem árulnak, mivel kimerült a fantáziájuk a marcipános bonbonokban és a stollenekben...Eddig két recept van, amit érdemesnek tartok a szerepre. Ebből az egyiket Nórinál láttam, illetve kaptunk is belőle kóstolót tavaly (?), a másik pedig a Nosalty oldalán található, kicsit macerásabb verzió.
A hiányzó eszközökkel, dolgokkal kapcsolatban eszembe jutott még továbbá, hogy írni kellene egy listát, olyan dolgokról, amelyek megkönnyíthetik illetve élvezhetőbbé teszik itt az életet. Még gyűjtögetek egy ideig hozzá, azután megosztom veletek, hogy mire jutottam. :D Mondjuk olyasmi is szerepel rajta, ami bárhol jól jöhet, pl. egy használható(bb) fényképezőgép, mivel tényleg nagyon le van rongyolódva a mostani, telefonnal meg nem az igazi fotózgatni. Persze nem mondom, hogy nem kell tanulni hozzá a fényképezés művészetét, viszont jó ösztönző lenne egy rendes eszköz hozzá.
Karácsonyi terveink még elég képlékenyek, de remélhetőleg összejön egy kiruccanás Münchenbe, (egyik) leendő sógornőmhöz. Még meglátjuk addig, hogy mi lesz.
A hétvégét azért legalább már elég jól látni. Ebédmeghívást kaptunk vasárnapra Andi és Tomi rezidenciájára, úgyhogy megint lesz mit kielemezni jövő héten, háhá! :)
Karácsonyi terveink még elég képlékenyek, de remélhetőleg összejön egy kiruccanás Münchenbe, (egyik) leendő sógornőmhöz. Még meglátjuk addig, hogy mi lesz.
A hétvégét azért legalább már elég jól látni. Ebédmeghívást kaptunk vasárnapra Andi és Tomi rezidenciájára, úgyhogy megint lesz mit kielemezni jövő héten, háhá! :)
Mindenkinek nagy ölelést küldök (bár át tudnám adni személyesen!), amit lehetőleg adjon tovább valaki olyannak, akinek szüksége van rá! Legyetek jól, egyetek jókat - mértékkel, és szeressetek - mértéktelenül!


















Megjegyzések
Megjegyzés küldése