Respirare
Az van, hogy mára még nem tettem le a munkát, viszont kell egy kis szusszanás, hogy újra fel tudjam venni a fonalat, és visszanyerjem a koncentrációmat - gondoltam némi blogolás éppen megteszi.
(Nem, ez most még nem a fotókkal tarkított bejegyzés lesz...az majd a reklám után jön.)
Ez a csütörtök elég kettősre vagy inkább hármasra (bocsi) sikerült, ami azt illeti.
Kezdődött azzal, hogy kiléptem az ajtón reggel, azzal a várakozással, hogy most bizony végre érezni fogom a tavasz illatát, mert pár napja enyhébb az idő és az orrom se volt épp teljesen eldugulva. Amit beszívhattam az azonban egyáltalán nem felelt meg az előzetes elképzeléseknek. Az utcán ugyanis tavaszillat, virágok, szerelem, meg mittoménmi helyett orrfacsaró ürülékszag terjengett. Próbáltam ebből még menteni: Biztos csak trágyázzák valahol a frissen felásott kertet, és az ugye jó lesz a növényeknek...ezzel együtt éreztem, hogy ez nem pont az, amire befizettem.
A munkanapot nem elemezném részletesen, legyen elég annyi, hogy többször is elvesztettem a türelmemet és kikeltem magamból, pedig ez annyira nem gyakori nálam. Ahogy az éremnek, ennek a napnak is két oldala van, szóval nem kizárólag negatív dolgokkal vettem körül magamat.
Történt ugyanis, hogy elkezdtem felfedezni, észrevenni olyan apró dolgokat a környezetemben, amiket eddig ha láttam is, nem fogtam fel. Azt hittem magamról, hogy nyitott szemmel járok és igyekeztem is így tenni. Ma azonban mintha szokatlanul sok "kárpótlást" kaptam volna a hétköznapi kis csodákból, pusztán azáltal, hogy vágytam valami szépre, jóra.
Ott termett az a falfirka - a több százszor látott felületen -, amely jelentéktelen, mégis kedves dolgokat juttatott eszembe; aztán a két ház között megpillantott hatalmas fa a hátsó kertben, amiből bár tizenkettő egy tucat errefelé, mégis valahogy méltóságteljesnek és gyönyörűnek hatott; mintha még soha nem láttam volna hasonlót. Hazafelé tartva egy vörösbegypár útja keresztezte az utamat, munkába menet meg a fészekanyagot gyűjtő varjaké...és kora estére feléledtek a kellemes, meleg illatok is. Még egy sérültnek tűnő méhecskét is megmentettünk ma a biztos széttaposástól. :)
Ezek olyan dolgok, amelyeket az ember rendkívül intenzíven tud megélni, ha arra fogékony állapotban van, és én most abban vagyok. Csekélységek, amik menedéket tudnak nyújtani az időnként mocskos nehéz mindennapokban.
Aki még nem tapasztalt ilyesmit, annak valószínűleg fogalma sincs róla, hogy miről magyarázok éppen, szóval őszintén kívánom, hogy legyen részetek hasonló élményben.
A másik dolog, ami az egész napomat áthatja, az a lélegzés minden formája illetve ezek fokozott megfigyelése. A rossz szagok, a jó illatok, az orrdugulás, tüsszentés, köhögés, sóhajtás, ének, és a lassú, mély lélegzetvételek, az enyhe lihegés az emelkedőn sietve...Az is lehet, hogy szimplán túlpörögtek az érzékszerveim, mindenesetre nem nagyon bánom - ahogy azt se, hogy leírva a legtöbb gondolat hülyén hangzik utólag. :D
Szóval az egész napos "megfigyelő session" végén még megláttam az ehhez passzoló videót is egy ismerősnél megosztva, és kész, beleborzongtam. Minden egyes szar pillanatra két csodás jut, amiért mégis érdemes.
Íme az említett videó.
(Nem, ez most még nem a fotókkal tarkított bejegyzés lesz...az majd a reklám után jön.)
Ez a csütörtök elég kettősre vagy inkább hármasra (bocsi) sikerült, ami azt illeti.
Kezdődött azzal, hogy kiléptem az ajtón reggel, azzal a várakozással, hogy most bizony végre érezni fogom a tavasz illatát, mert pár napja enyhébb az idő és az orrom se volt épp teljesen eldugulva. Amit beszívhattam az azonban egyáltalán nem felelt meg az előzetes elképzeléseknek. Az utcán ugyanis tavaszillat, virágok, szerelem, meg mittoménmi helyett orrfacsaró ürülékszag terjengett. Próbáltam ebből még menteni: Biztos csak trágyázzák valahol a frissen felásott kertet, és az ugye jó lesz a növényeknek...ezzel együtt éreztem, hogy ez nem pont az, amire befizettem.
A munkanapot nem elemezném részletesen, legyen elég annyi, hogy többször is elvesztettem a türelmemet és kikeltem magamból, pedig ez annyira nem gyakori nálam. Ahogy az éremnek, ennek a napnak is két oldala van, szóval nem kizárólag negatív dolgokkal vettem körül magamat.
Történt ugyanis, hogy elkezdtem felfedezni, észrevenni olyan apró dolgokat a környezetemben, amiket eddig ha láttam is, nem fogtam fel. Azt hittem magamról, hogy nyitott szemmel járok és igyekeztem is így tenni. Ma azonban mintha szokatlanul sok "kárpótlást" kaptam volna a hétköznapi kis csodákból, pusztán azáltal, hogy vágytam valami szépre, jóra.
Ott termett az a falfirka - a több százszor látott felületen -, amely jelentéktelen, mégis kedves dolgokat juttatott eszembe; aztán a két ház között megpillantott hatalmas fa a hátsó kertben, amiből bár tizenkettő egy tucat errefelé, mégis valahogy méltóságteljesnek és gyönyörűnek hatott; mintha még soha nem láttam volna hasonlót. Hazafelé tartva egy vörösbegypár útja keresztezte az utamat, munkába menet meg a fészekanyagot gyűjtő varjaké...és kora estére feléledtek a kellemes, meleg illatok is. Még egy sérültnek tűnő méhecskét is megmentettünk ma a biztos széttaposástól. :)
Ezek olyan dolgok, amelyeket az ember rendkívül intenzíven tud megélni, ha arra fogékony állapotban van, és én most abban vagyok. Csekélységek, amik menedéket tudnak nyújtani az időnként mocskos nehéz mindennapokban.
Aki még nem tapasztalt ilyesmit, annak valószínűleg fogalma sincs róla, hogy miről magyarázok éppen, szóval őszintén kívánom, hogy legyen részetek hasonló élményben.
A másik dolog, ami az egész napomat áthatja, az a lélegzés minden formája illetve ezek fokozott megfigyelése. A rossz szagok, a jó illatok, az orrdugulás, tüsszentés, köhögés, sóhajtás, ének, és a lassú, mély lélegzetvételek, az enyhe lihegés az emelkedőn sietve...Az is lehet, hogy szimplán túlpörögtek az érzékszerveim, mindenesetre nem nagyon bánom - ahogy azt se, hogy leírva a legtöbb gondolat hülyén hangzik utólag. :D
Szóval az egész napos "megfigyelő session" végén még megláttam az ehhez passzoló videót is egy ismerősnél megosztva, és kész, beleborzongtam. Minden egyes szar pillanatra két csodás jut, amiért mégis érdemes.
Íme az említett videó.
Szombaton pedig a költészet világnapja lesz, amikor is többek között verselésért lehet majd több helyen kávét inni. :) Szerintem ez egy marha jó ötlet, úgyhogy ha itt lenne ilyen, én is mennék kipróbálni. Mivel nincs a városban résztvevő kávézó, így marad a versolvasás és nosztalgiázás. Aki érdekel lesse meg a részleteket itt.
Kellemes szimatolva szuszogást mindenkinek! :)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése