Néha így van ez

Néha egyszerűen elfelejtem hogyan érezzek hálát mindenért, amim van, és minden egyes örömteli pillanatért. Van úgy, hogy az ember elgyengül időnként, és könnyebben lehúzzák a gondok, a negatív érzések és környezet...
Néha egyszerűen el kellene felejtenem mindent, és csak élni, élvezni a létet. Igyekszem újra és újra felkelni és menni előre, akkor is, amikor legszívesebben meg sem mozdulnék. Vicces, hogy pont akkor nyom le egy-egy ilyen időszak, amikor éppen elérek néhány célt, és lehetőségem van kitűzni az újabbakat. Nem baj, át kell vergődni ezen, lerázni magamról, akár a vizet, és mosolyogva folytatni. :)

Nem tudom, hogy említettem-e már, hogy mennyire szeretem a fényeket, a színeket. Legyen reményteljes hajnali derengés vagy ragyogó déli verőfény, mindegy nekem, csak lássam, érezzem. Amikor odébb siklik egy-egy felhő és előbukkan a nap, az mindig csodálatos érzéssel tölt el. Benne van az állandóság nagyszerűsége, valami kényelmesen megszokott, amire számíthatsz.

Most nem terveztem semmilyen hatalmas beszámolót, csak úgy ki kellett adnom valamit a bennem kavargó dolgokról. Néha így van ez, nézzétek el nekem.

Nem tudom megunni...

Reggeli otthon-nézet :)

Kora esti nyugalom


Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

Túlsült zsemlék

Ameddig várom a vacsorám többi összetevőjét (az első nem lett a legideálisabb), addig gondoltam idevetek pár sort, csak úgy közepesen megfontoltan, szinte hanyagul. Igen, jól látjátok, a hangsúly azon a bizonyos szócskán van. Egyik felem azt kívánja, bárcsak ne lenne ott! Mire a másik határozottan oldalba rúg, hogy "nem eszik az olyan forrón, hé!" (már túljutottunk a zsemléken) Most akkor mi is lenne a helyes út? Ha sutba dobnék mindent, amiről eddig azt hittem valamiféle megfontolt cselekvés alapja, hogy elgondolkozok dolgokon, lehetőség szerint megrágom őket, mielőtt fejest...óvatosan belesétálnék a bárakármibe. Tény, hogy elég sokat aggódom, meg idegeskedek, azért általában nem ok nélkül. Vagy csak jól megmagyarázom magamnak és a fele sem számít annak, ami eddig terheket tett rám? Nehéz megítélni. A felelősség kérdésével is úgy vagyok, hogy nem azért ruházzák az emberre, hogy egyáltalán ne legyen tisztában annak súlyával, jelentőségével. Számomra a felelősség fogalma nem ...
További információk

Vásározás, mosodai kaland, és egyéb csudák

Kép
Nah, most, hogy Robi egy kicsit a projektjével (nem mondok róla semmit!) foglalkozik, van időm ismét összeszedni a gondolatokat, hogy mik is történtek újabban. Voltunk megnézni a karácsonyi vásárt, illetve vásárokat. Egyiket akár minden nap megnézhetem, ha akarom, mert bent van a belvárosban, a Bahnhofstraße és környékén. Pár helyi jellegzetességet leszámítva azt lehet mondani, hogy olyan, mint bármelyik adventi vásár. Itt is van egy halom étel, mindenféle sós (pl. baromi nagy kolbásszal töltött zsemlék, amiben a hús majd' fél méteres, a zsemle pedig kb. 15 centis, valamint extra kézműves szalámik), meg édes (palacsinták, gofrik, mézeskalácsszívek, stollenek, gőzgombóc, kandírozott magvak, csokival bevont gyümölcsök, stb., stb.) finomságok. Egy közös jellemzőjük biztosan van: a pimasz árfekvés... Italokból is akad azért választék, nehogy szomjas maradjon a nép! A forralt bor talán alap, de nem úgy van, mint otthon, hanem van ebből is vagy 10-féle. Akkor van még grog, sör, tömé...
További információk