Dancing with oranges
Az a gond a blogolással, hogy ha egy időre hanyagolod, akkor jó eséllyel a kutya se fog olvasni, mikor ismét belendülsz, hogy felvedd az események fonalát. Miért is lennék képmutató, hogy csak magamnak írok? Ha így lenne, akkor nem tettem volna soha publikussá ezt az oldalt. :P
Persze most már mindegy, lesz ami lesz, én élvezem, amit csinálok, és ez a lényeg. ;)
Most, hogy megmagyaráztam a nyilvánvalót, ugorjunk arra a részre, hogy hol is tartunk most. Meg sem kísérlem összefoglalni, hogy mi minden zajlott le kívül-belül közel egy év alatt. Ti is érzitek, hogy egy szinte lehetetlen, ráadásul lehet, hogy marha unalmas és hosszú lenne. :)
Szóval csináljuk a jól bevált módon. Én kiragadok pár számomra jelentős pillanatot, hangulatot, whatever, és mindenki eldönti szépen magában, hogy tovább lapoz vagy visszatér ide legközelebb is. Hé, egy szóval sem említettem, hogy mindezt egyetlen bejegyzésben!!
Ömlengés alert!
Ha nem is avatok be minden szempárt az életünk összes apró rejtelmébe, azt azért örömmel mondhatom, hogy van pár igaz barát, akik végig fogták és fogják a kezemet az utamon, még akkor is, ha távol vannak. A családom mellett ők nagyon különleges helyet foglalnak el az életemben, és bízom benne, hogy sikerül viszonoznom azt a rengeteg szeretetet és törődést, amit kapok tőlük...igen, Tőletek! Köszönöm!
Felmerülhet, hogy ezt miért ide írom le? Elmondom, ha érdekel. Az utóbbi időben rájöttem, hogy igenis nagyon fontos kinyilvánítani, kimondani, kifejezni amit érzünk, nem törődve holmi buta elvárásokkal vagy azzal, hogy időnként kellemetlen ezt tenni. Sokszor túlzottan elfojtok mindent, hogy ne lógjak ki. Ez pedig nagyon nem egészséges...Nem mondom, hogy mindenki tomboljon ész nélkül holnaptól, de ha most nem lépünk ki egy kicsit sem a komfortzónánkból és a megszokott unalomból, akkor mégis mikor a fenébe?!
Mielőtt a képeket összemazsoláznám a következő bejegyzéshez, ami a múltba kalauzol, álljon itt néhány tervem, vágyam az idei évre,címszavakban (én meg a címszavak, ahaha, felejtsd el!) a teljesség igénye nélkül. Amíg nem rendelem hozzá az időpontokat és részleteket, addig balgaság tervekről beszélni, remélem ebben egyetértünk.
A sikerekről természetesen majd mesélek jól, a kudarcokat meg elsunnyogom. :D
Persze most már mindegy, lesz ami lesz, én élvezem, amit csinálok, és ez a lényeg. ;)
Most, hogy megmagyaráztam a nyilvánvalót, ugorjunk arra a részre, hogy hol is tartunk most. Meg sem kísérlem összefoglalni, hogy mi minden zajlott le kívül-belül közel egy év alatt. Ti is érzitek, hogy egy szinte lehetetlen, ráadásul lehet, hogy marha unalmas és hosszú lenne. :)
Szóval csináljuk a jól bevált módon. Én kiragadok pár számomra jelentős pillanatot, hangulatot, whatever, és mindenki eldönti szépen magában, hogy tovább lapoz vagy visszatér ide legközelebb is. Hé, egy szóval sem említettem, hogy mindezt egyetlen bejegyzésben!!
Ömlengés alert!
Ha nem is avatok be minden szempárt az életünk összes apró rejtelmébe, azt azért örömmel mondhatom, hogy van pár igaz barát, akik végig fogták és fogják a kezemet az utamon, még akkor is, ha távol vannak. A családom mellett ők nagyon különleges helyet foglalnak el az életemben, és bízom benne, hogy sikerül viszonoznom azt a rengeteg szeretetet és törődést, amit kapok tőlük...igen, Tőletek! Köszönöm!
Felmerülhet, hogy ezt miért ide írom le? Elmondom, ha érdekel. Az utóbbi időben rájöttem, hogy igenis nagyon fontos kinyilvánítani, kimondani, kifejezni amit érzünk, nem törődve holmi buta elvárásokkal vagy azzal, hogy időnként kellemetlen ezt tenni. Sokszor túlzottan elfojtok mindent, hogy ne lógjak ki. Ez pedig nagyon nem egészséges...Nem mondom, hogy mindenki tomboljon ész nélkül holnaptól, de ha most nem lépünk ki egy kicsit sem a komfortzónánkból és a megszokott unalomból, akkor mégis mikor a fenébe?!
Mielőtt a képeket összemazsoláznám a következő bejegyzéshez, ami a múltba kalauzol, álljon itt néhány tervem, vágyam az idei évre,
A sikerekről természetesen majd mesélek jól, a kudarcokat meg elsunnyogom. :D
- Jogsi megszerzése éppen ideje már, bár kicsit aggódom a többi közlekedő miatt...
- Nyaralás már van ötletem, de még várok az égi sugallatra, hogy mit válasszak :) Talán gyerekkoromban nyaraltam igazán utoljára, viszont akkor sem teljesen idegen helyen.
- Időmenedzsment fejlesztése ebben lehet, hogy a biológiai órám drasztikus áthangolása is benne van. Lásd: estére pörgök fel legjobban, lásd még: talán ha időben próbálok elaludni, nem lesz normális az éjfél utáni evés sem...
- Még több nyelvtanulás ezen a téren mindig van fejlődési potenciál, mert SOHA nem elégszem meg az éppen aktuális tudásszintemmel. Bosszantanak a hibáim, és boldog vagyok, amikor sikerül eliminálni néhányat. Lassan az anyanyelvemmel is nehézségeim támadnak, viszont nincs miért pánikolnom, hiszen szükség esetén ott van a német, az angol, és lassan az olasz is (azokat én nem is számolom, amikbe éppen csak beleszagoltam). A még több nem feltétlenül több nyelvet jelent, hanem inkább magasabb szintre emelést.
- Egészségügyi szűrések eldöntöttem, hogy sutba vágom az orvosoktól való enyhe fóbiámat, és elvégeztetek néhány szűrést magamon, amit már halasztok egy ideje. Nem a paranoia dolgozik kérem, inkább a 'jobb hamarabb tudni, bármi baj van' elv. Mondjuk nevezd, ahogy akarod. Ha egyszer egész jó az itteni egészségbiztosításom, akkor élek a lehetőségekkel. Nem akarok egy felelőtlen barom lenni, aki tehetett volna magáért valamit idejében, csak pont letojta.
By the way a fogorvosi kezeléseket is túléltem egész könnyen, szóval ide nekem az oroszlánt is! :) - Elégedettnek lenni tudom, ez így elég furán hangozhat elsőre. Nekem azonban fontos kérdés ez, mivel sokszor vagyok elégedetlen magammal - a teljesítményemmel, a tudásommal, a beszédkészségemmel, és a többi. Állandóan kísért a gondolat, hogy még mindig lehetnék jobb, még mindig nem tettem eleget. Pedig milyen király lenne az, ha néha egyszerűen hátradőlhetnék és őszintén mondhatnám, hogy "igen, ez tetszik, jól csináltam". Persze csak amikor igazán küzdöttem, mindent beleadva, másképp üres sallang lenne. Az is lehet, hogy másnap újraírnám, átalakítanám az egészet, és mégis: lenne pár elégedett, laza pillanatom.
Nem a fejlődés lehetőségét akarom a kukába dobni, csupán a rendszeres görcsölést. :) - Nevetni megint egy alapvető szükséglet, amit gyakran gátol a stresszelés. Feltett szándékom tehát, hogy többet fogok szívből nevetni - nem másokon, hanem velük együtt! Állítólag jót tesz az egészségnek is, bár nem hinném, hogy bárki erre gondolna közben...
PS: Ha még mindig a címen gondolkodsz, megnyugtatlak. Nem akarod tudni, mindenesetre én jót szórakoztam a saját hibbantságomon. Legyen elég ennyi! Különben is, tavasz van, meg minden. Most tényleg ragozzam, hogy magamon kívül vagyok?! :))
Legközelebb majd azok (is) örülhetnek, akik nem szeretik a betűket
Megjegyzések
Megjegyzés küldése