Hidak, hegyek, erdők, és függönytelen* ablakok városa
Sziasztok!
Egy hete érkeztem ide, közös életünk új fejezetének színhelyére, Saarland tartomány központjába. Jó érzés, hogy végre nem szuszogok egyedül éjszakánként, és van kivel megosztani a sok újdonság okozta "hűésottaztláttadmár?!" élményeket. (A költözésnek majd lehet, hogy szentelek egy külön kis bejegyzést, de most még visszagondolni is fárasztó rá. Az útközben készült pár képet meg láthatjátok facebookon - egyelőre be kell érni ennyivel.)
Igen, amint láthattátok, nem átallottam ellőni egy elég "saar" poént a blog címével, nézzétek el nekem, muszáj volt játszanom a szavakkal. Ez egy kis üzenet is azoknak a bizonyos fanyalgóknak. Nagyon jól érezzük itt magunkat, nem szándékozunk orrlógatva elkullogni minden kis akadály láttán, és nem mellesleg Saarbrücken nem a térkép széle után következik. :P ;)
A hozzászólásokat természetesen örömmel veszem,de aki negatívkodik vagy bunkózik, az ne lepődjön meg semmin, okéka?
Nem kifejezett célom ezzel a bloggal, hogy minden kivándorlónak útmutatót adjak a németországi élet szabályairól, azonban igyekszem majd néhány hasznosnak ítélt ismeretet is becsempészni a szubjektív tartalmak közé, ami segíthet eligazodni. Az oldal aljára görgetve találtok néhány linken, amin tovább lehet olvasgatni, akit érdekel részletesebben a kivándorlás témája, valamint Saarland tartomány.
Viszonylag ritkán szokott ilyen eseménydús hetem lenni, anélkül, hogy bármi eget rengető dolog történne velem. Értem ezt úgy, hogy rengeteg új helyet és arcot ismertem meg pár nap leforgása alatt, kóstolgattam a német nyelvet anyanyelvi környezetben, és persze a helyi ételekből is teszteltem már pár morzsányit.
Egyelőre nincs munkám, de nem aggódom különösebben, mert már folytattam némi egyeztetést az alkalmazásommal kapcsolatban. Addig pedig marad a pár mindennapos teendő mellett a felfedezés, és beilleszkedési kísérletek.
Ezidáig inkább a délutáni/esti közös sétákat preferáltam, talán mert még kicsit "gyáva" vagyok nagyon elkószálni. Na, majd lesz ez másképp is. :) Egyébként elég hideg is lett errefelé, de hát na, közeleg a tél, mégis mit vártam? :D
Robival megmásztuk (na jó, ez enyhe túlzás) már a Nußberget, aztán lefelé a csomó lépcsőt. Ez a nevével ellentétben inkább nagyobb dombnak mondható, viszont az itt található emlékműtől azért nem elhanyagolható a kilátás a városra. Hegyekből vannak kicsit nagyobbak is, úgy nagyjából minden irányban, amerre fordulsz. Azokat is bevesszük idővel. A hidak közül eddig egyet használtam gyalogosan, ez pedig a Bismarckbrücke, úgyhogy most már nem csak a történelemóra és a pácolt hal jut eszembe az említett bácsiról. Ahogy Robi is említette már a beszámolójában, jó sok híd van itt, de hát ez már a város nevéből is kisakkozható minimál német-tudás, és/vagy szótár segítségével.
Voltunk hétfőn a Primarkban, ami egy átlagos ruházati áruház (kaptam nyuszis pizsamááááááát! :D), azonban most átlagon felüli tömeg volt benne, ugyanis, mint utóbb megtudtam, a franciáknak éppen ünnepnapja volt, és mindenki tódult shoppingolni...Igen, a határ innen egy fél köpésnyire van (a luxemburgi is), ezért általában elég nagy a forgalom a belvárosban - gyalogos, autós egyaránt. Az említett üzlet egyébként a város bevásárlóutcájában található, a Bahnhofstraße-n, ahol látható a civilizáció és a civilizálatlan viselkedés nyoma egyaránt - előbbi a csilli-villi mindenlehetkapni forgatagban, és hatalmas épületkomplexumokban fedezhető fel, utóbbi pedig a nagymértékű szemetelésben. Ez nagyon csípi a szememet, de a helyiek mentségére legyen mondva, hogy elég rendszeresen járnak a takarítógépek is, és néhány kilométerrel arrébb (pl. ahol lakunk éppen) már teljesen rendezett, csinos kis utcákon, tereken járkálhatunk. Pozitívumként említeném az aluljárót, ami csak a gyorsbüfék jelenlétével emlékeztet az otthoniakra, tisztán tartott, és szép tengeri akváriumok díszítik benne a teret. Erről mindenképpen készítek majd képeket, egyelőre csak gyönyörködtem.
Alapvetően az a tapasztalatom, hogy az időnként felgyűlő szeméttől, néhány falfirkától és pár kéregetőtől (róluk annyit, hogy legtöbbjük csak távolról kér, nem erőszakosak, nem állnak az utadba, stb.) eltekintve elég rendezett utcaképek fogadnak a belvárosban. Hajléktalant eddig talán kettőt láttam egyébiránt, kóbor kutyát egyet se - utóbbi nem gyengén meglepett, de remélem örülni kell az okainak és nem búslakodni miattuk. Majd biztosan alakulnak ezek a tapasztalatok, tekintve, hogy egy hét nem a világ, és közel sem láttam még minden városrészt.
A belvárosban sok szép régi épület is fellelhető, amelyekből még csak néhányat sikerült megcsodálnom. Voltunk csütörtökön a kastélynál is (Schlossgarten) ahol szép kis közösségi park van, és itt található a történeti múzeum. Elég nagy sétáló-, és lépcsőzőövezet található az gyönyörűen renovált épület körül, a kastélytól pedig elég messzire ellátni, és a Saar folyó tükre felett is van lehetőségünk elmélázni.
Az eddigi helyi étkek, amiket sikerült megkóstolni: csokik (abszolút kedvenc eddig a mandulás ALDI saját márkás tejszínes táblája, ami nem mellesleg 200 g-os - nem, azért továbbra sem hagyom el az étcsoki-"szerelmemet"), egy finom almás (meg diós volt talán) sajttorta, amit Robi egyik munkatársának szülinapi ünnepségén kóstolhattam, és legutóbb egy belvárosi gyrososnál (Aryan) ettem egy gigantikus - a helyről elnevezett - vegyestálat, ami igazán érdekes és kipukkadós élmény volt. Még szerencse, hogy lekísértem egy Franziskaner sörrel, és az segített feldolgozni az ultrabrutál fűszeres vacsorát. Legközelebb inkább elvitelre kérek ilyesmit, és megeszem kétszerre: ez volt a tanulság. :D Alapvetően elég drágák itt a vendéglátó egységek, viszont ez egy az olcsóbbak közül, ahol finom az étel, és valóban kiadós.
Italokból még egyfajta gyümölcsös habzóbort is kóstoltam, ami bodzaborból készült (a bogyójából of korsz), és tulajdonképpen a valaha fogyasztott legjobb welcome drink volt. ;) Állítólag a szamócás is finom, és a választék is elég nagy, szóval iszunk mi még ilyet nyilván.
Az itt kapható konzervek előtt le a kalappal egyébként - rájöttem, hogy nem mindenhol szinonímája a konzerv kajának a tonnányi tartósító, és a zsíros-mócsingos, agyonsózott fos. Eddig a legjobb amit ettem a műfajban, az a Lidl-ben kapható ravioli volt, ami sertéshússal töltött tésztácskákból, valamint bolognai (rendes marhahússal, répával, ízletes paradicsommal) szószból áll. Nyilván nem fogok ilyesmit enni minden nap, de kövezzetek meg nyugodtan, nekem ez ízlik! :P Rendben, még a mirelit pizza is elfogadható (jóindulattal és extra feltéttel), de szívesen sütnék már saját alkotásokat...
Most még főleg áruházakban vásárolunk, mivel jelenleg ez a megfizethető, viszont ma végre eljutottunk a helyi piacokra is (kettő van, de az egyiknek a felét a készülő karácsonyi vásár foglalja el), amelyek közül a Ludwigsplatzon lévő volt az érdekesebb. Volt itt minden, ami csak egy éléskamrába kellhet, és szép, friss áru mind. Egy csomó salátafélét még soha nem láttam ezelőtt, a sajtokról már nem is szólva. A helyi német termékek/termények mellett persze franciák is voltak, pl. az egyik standon roppant gusztusos sajttortákat árultak, amiket egy francia háznál készít a nagyi. Tartósítószermentes elvileg, és állati finom, úgy gondolom - kis kóstolót is kaptunk ugye belőle. A sima mellett volt gyümölcsös, valamint mákkal ízesített is. Erre a helyre még érdemes lesz a későbbiekben visszatérni!
A nyelvhasználattal kapcsolatban - most ugye mi vagyunk a csodabogarak, akik fura nyelven magyaráznak az utcán. Ez engem inkább szórakoztat, mint zavar, plusz elég multikulti hely ez ahhoz, hogy ne tűnjünk ki túlzottan. Az viszont viccesen érintett, amikor Robi munkatársai közül volt, aki először angolul kezdett el beszélni hozzám, kiindulva abból, hogy vele érkeztem, biztos én is jobban beszélem azt a nyelvet. Aztán egy ideig válaszolgattam, majd eszembe jutott, hogy hát jó lenne átváltani inkább németre, és mikor ezt közöltem, volt nagy vigyorgás, megkönnyebbülés. :)
A kiejtésem azért biztos elég horror, amit abból gondolok, hogy tegnap az antikváriumban különösen méregetett az eladó, miközben beszéltem hozzá. Jó, lehet, hogy csak beképzelem, és inkább azon gondolkozott, hogy honnan jöhettünk. Sikeresen beszereztük tőle az első németországban vásárolt német nyelvű könyvünket.
A dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy eredetileg angol szerző regénye, de ezen igazán nem kell fennakadni (Thomas Harris: Roter Drache - amit már nagyon régóta szeretnék elolvasni, mivel a filmek nagy kedvenceim voltak). Kundera könyvet szerettem volna eredetileg, de az jelenleg nem volt, ezt pedig megláttam és velem akart jönni - került 1 €-ba. Felüdülés az otthoni antikvár boltok után, hogy nem nyomják fel minden népszerűbb könyv árát az egekbe.
Ma, azaz szombaton a bevásárlás után felfedeztük, hogy a szelektív kartongyűjtő tetejére kipakolt valaki egy egész lexikonsorozatot, plusz pár album méretű könyvet, legtöbbet elég újszerű állapotban. Nosza, mentünk is megvizsgálni a felhozatalt. Mivel fel voltunk rendesen pakolva, plusz nem mindegyik érdekelt annyira, ezért végül egy nagyon igényes kivitelű ázsiai országok receptjeit tartalmazó szakácskönyvet, és egy szólásokat, idézeteket tartalmazó lexikon-kötetet hoztunk haza. Ez még a bolhapiacnál is olcsóbb volt! :D
Albi keresése folyamatban van, bár nem egyszerű a helyzet, mivel a legtöbb helyen nem díjazzák a kisállatokat, és alapjáraton kisebb a választék az olyan lakásokból, amiken nincs közvetítői jutalék (ez konkrétan 2,38 bérleti díj, szóval nagyon nem mindegy). Aki hasonlóan albérletet keres Németországban, annak a következő két oldalt tudom első körben ajánlani:
http://ulm-tipp.de/category/lakasberles-2/
http://www.immobilienscout24.de/de/finden/wohnen/index.jsp
Egy hete érkeztem ide, közös életünk új fejezetének színhelyére, Saarland tartomány központjába. Jó érzés, hogy végre nem szuszogok egyedül éjszakánként, és van kivel megosztani a sok újdonság okozta "hűésottaztláttadmár?!" élményeket. (A költözésnek majd lehet, hogy szentelek egy külön kis bejegyzést, de most még visszagondolni is fárasztó rá. Az útközben készült pár képet meg láthatjátok facebookon - egyelőre be kell érni ennyivel.)
Igen, amint láthattátok, nem átallottam ellőni egy elég "saar" poént a blog címével, nézzétek el nekem, muszáj volt játszanom a szavakkal. Ez egy kis üzenet is azoknak a bizonyos fanyalgóknak. Nagyon jól érezzük itt magunkat, nem szándékozunk orrlógatva elkullogni minden kis akadály láttán, és nem mellesleg Saarbrücken nem a térkép széle után következik. :P ;)
A hozzászólásokat természetesen örömmel veszem,
Nem kifejezett célom ezzel a bloggal, hogy minden kivándorlónak útmutatót adjak a németországi élet szabályairól, azonban igyekszem majd néhány hasznosnak ítélt ismeretet is becsempészni a szubjektív tartalmak közé, ami segíthet eligazodni. Az oldal aljára görgetve találtok néhány linken, amin tovább lehet olvasgatni, akit érdekel részletesebben a kivándorlás témája, valamint Saarland tartomány.
Viszonylag ritkán szokott ilyen eseménydús hetem lenni, anélkül, hogy bármi eget rengető dolog történne velem. Értem ezt úgy, hogy rengeteg új helyet és arcot ismertem meg pár nap leforgása alatt, kóstolgattam a német nyelvet anyanyelvi környezetben, és persze a helyi ételekből is teszteltem már pár morzsányit.
Egyelőre nincs munkám, de nem aggódom különösebben, mert már folytattam némi egyeztetést az alkalmazásommal kapcsolatban. Addig pedig marad a pár mindennapos teendő mellett a felfedezés, és beilleszkedési kísérletek.
Ezidáig inkább a délutáni/esti közös sétákat preferáltam, talán mert még kicsit "gyáva" vagyok nagyon elkószálni. Na, majd lesz ez másképp is. :) Egyébként elég hideg is lett errefelé, de hát na, közeleg a tél, mégis mit vártam? :D
Robival megmásztuk (na jó, ez enyhe túlzás) már a Nußberget, aztán lefelé a csomó lépcsőt. Ez a nevével ellentétben inkább nagyobb dombnak mondható, viszont az itt található emlékműtől azért nem elhanyagolható a kilátás a városra. Hegyekből vannak kicsit nagyobbak is, úgy nagyjából minden irányban, amerre fordulsz. Azokat is bevesszük idővel. A hidak közül eddig egyet használtam gyalogosan, ez pedig a Bismarckbrücke, úgyhogy most már nem csak a történelemóra és a pácolt hal jut eszembe az említett bácsiról. Ahogy Robi is említette már a beszámolójában, jó sok híd van itt, de hát ez már a város nevéből is kisakkozható minimál német-tudás, és/vagy szótár segítségével.
Voltunk hétfőn a Primarkban, ami egy átlagos ruházati áruház (kaptam nyuszis pizsamááááááát! :D), azonban most átlagon felüli tömeg volt benne, ugyanis, mint utóbb megtudtam, a franciáknak éppen ünnepnapja volt, és mindenki tódult shoppingolni...Igen, a határ innen egy fél köpésnyire van (a luxemburgi is), ezért általában elég nagy a forgalom a belvárosban - gyalogos, autós egyaránt. Az említett üzlet egyébként a város bevásárlóutcájában található, a Bahnhofstraße-n, ahol látható a civilizáció és a civilizálatlan viselkedés nyoma egyaránt - előbbi a csilli-villi mindenlehetkapni forgatagban, és hatalmas épületkomplexumokban fedezhető fel, utóbbi pedig a nagymértékű szemetelésben. Ez nagyon csípi a szememet, de a helyiek mentségére legyen mondva, hogy elég rendszeresen járnak a takarítógépek is, és néhány kilométerrel arrébb (pl. ahol lakunk éppen) már teljesen rendezett, csinos kis utcákon, tereken járkálhatunk. Pozitívumként említeném az aluljárót, ami csak a gyorsbüfék jelenlétével emlékeztet az otthoniakra, tisztán tartott, és szép tengeri akváriumok díszítik benne a teret. Erről mindenképpen készítek majd képeket, egyelőre csak gyönyörködtem.
Alapvetően az a tapasztalatom, hogy az időnként felgyűlő szeméttől, néhány falfirkától és pár kéregetőtől (róluk annyit, hogy legtöbbjük csak távolról kér, nem erőszakosak, nem állnak az utadba, stb.) eltekintve elég rendezett utcaképek fogadnak a belvárosban. Hajléktalant eddig talán kettőt láttam egyébiránt, kóbor kutyát egyet se - utóbbi nem gyengén meglepett, de remélem örülni kell az okainak és nem búslakodni miattuk. Majd biztosan alakulnak ezek a tapasztalatok, tekintve, hogy egy hét nem a világ, és közel sem láttam még minden városrészt.
A belvárosban sok szép régi épület is fellelhető, amelyekből még csak néhányat sikerült megcsodálnom. Voltunk csütörtökön a kastélynál is (Schlossgarten) ahol szép kis közösségi park van, és itt található a történeti múzeum. Elég nagy sétáló-, és lépcsőzőövezet található az gyönyörűen renovált épület körül, a kastélytól pedig elég messzire ellátni, és a Saar folyó tükre felett is van lehetőségünk elmélázni.
Az eddigi helyi étkek, amiket sikerült megkóstolni: csokik (abszolút kedvenc eddig a mandulás ALDI saját márkás tejszínes táblája, ami nem mellesleg 200 g-os - nem, azért továbbra sem hagyom el az étcsoki-"szerelmemet"), egy finom almás (meg diós volt talán) sajttorta, amit Robi egyik munkatársának szülinapi ünnepségén kóstolhattam, és legutóbb egy belvárosi gyrososnál (Aryan) ettem egy gigantikus - a helyről elnevezett - vegyestálat, ami igazán érdekes és kipukkadós élmény volt. Még szerencse, hogy lekísértem egy Franziskaner sörrel, és az segített feldolgozni az ultrabrutál fűszeres vacsorát. Legközelebb inkább elvitelre kérek ilyesmit, és megeszem kétszerre: ez volt a tanulság. :D Alapvetően elég drágák itt a vendéglátó egységek, viszont ez egy az olcsóbbak közül, ahol finom az étel, és valóban kiadós.
Italokból még egyfajta gyümölcsös habzóbort is kóstoltam, ami bodzaborból készült (a bogyójából of korsz), és tulajdonképpen a valaha fogyasztott legjobb welcome drink volt. ;) Állítólag a szamócás is finom, és a választék is elég nagy, szóval iszunk mi még ilyet nyilván.
Az itt kapható konzervek előtt le a kalappal egyébként - rájöttem, hogy nem mindenhol szinonímája a konzerv kajának a tonnányi tartósító, és a zsíros-mócsingos, agyonsózott fos. Eddig a legjobb amit ettem a műfajban, az a Lidl-ben kapható ravioli volt, ami sertéshússal töltött tésztácskákból, valamint bolognai (rendes marhahússal, répával, ízletes paradicsommal) szószból áll. Nyilván nem fogok ilyesmit enni minden nap, de kövezzetek meg nyugodtan, nekem ez ízlik! :P Rendben, még a mirelit pizza is elfogadható (jóindulattal és extra feltéttel), de szívesen sütnék már saját alkotásokat...
Most még főleg áruházakban vásárolunk, mivel jelenleg ez a megfizethető, viszont ma végre eljutottunk a helyi piacokra is (kettő van, de az egyiknek a felét a készülő karácsonyi vásár foglalja el), amelyek közül a Ludwigsplatzon lévő volt az érdekesebb. Volt itt minden, ami csak egy éléskamrába kellhet, és szép, friss áru mind. Egy csomó salátafélét még soha nem láttam ezelőtt, a sajtokról már nem is szólva. A helyi német termékek/termények mellett persze franciák is voltak, pl. az egyik standon roppant gusztusos sajttortákat árultak, amiket egy francia háznál készít a nagyi. Tartósítószermentes elvileg, és állati finom, úgy gondolom - kis kóstolót is kaptunk ugye belőle. A sima mellett volt gyümölcsös, valamint mákkal ízesített is. Erre a helyre még érdemes lesz a későbbiekben visszatérni!
A nyelvhasználattal kapcsolatban - most ugye mi vagyunk a csodabogarak, akik fura nyelven magyaráznak az utcán. Ez engem inkább szórakoztat, mint zavar, plusz elég multikulti hely ez ahhoz, hogy ne tűnjünk ki túlzottan. Az viszont viccesen érintett, amikor Robi munkatársai közül volt, aki először angolul kezdett el beszélni hozzám, kiindulva abból, hogy vele érkeztem, biztos én is jobban beszélem azt a nyelvet. Aztán egy ideig válaszolgattam, majd eszembe jutott, hogy hát jó lenne átváltani inkább németre, és mikor ezt közöltem, volt nagy vigyorgás, megkönnyebbülés. :)
A kiejtésem azért biztos elég horror, amit abból gondolok, hogy tegnap az antikváriumban különösen méregetett az eladó, miközben beszéltem hozzá. Jó, lehet, hogy csak beképzelem, és inkább azon gondolkozott, hogy honnan jöhettünk. Sikeresen beszereztük tőle az első németországban vásárolt német nyelvű könyvünket.
A dolog szépséghibája mindössze annyi, hogy eredetileg angol szerző regénye, de ezen igazán nem kell fennakadni (Thomas Harris: Roter Drache - amit már nagyon régóta szeretnék elolvasni, mivel a filmek nagy kedvenceim voltak). Kundera könyvet szerettem volna eredetileg, de az jelenleg nem volt, ezt pedig megláttam és velem akart jönni - került 1 €-ba. Felüdülés az otthoni antikvár boltok után, hogy nem nyomják fel minden népszerűbb könyv árát az egekbe.
Ma, azaz szombaton a bevásárlás után felfedeztük, hogy a szelektív kartongyűjtő tetejére kipakolt valaki egy egész lexikonsorozatot, plusz pár album méretű könyvet, legtöbbet elég újszerű állapotban. Nosza, mentünk is megvizsgálni a felhozatalt. Mivel fel voltunk rendesen pakolva, plusz nem mindegyik érdekelt annyira, ezért végül egy nagyon igényes kivitelű ázsiai országok receptjeit tartalmazó szakácskönyvet, és egy szólásokat, idézeteket tartalmazó lexikon-kötetet hoztunk haza. Ez még a bolhapiacnál is olcsóbb volt! :D
Albi keresése folyamatban van, bár nem egyszerű a helyzet, mivel a legtöbb helyen nem díjazzák a kisállatokat, és alapjáraton kisebb a választék az olyan lakásokból, amiken nincs közvetítői jutalék (ez konkrétan 2,38 bérleti díj, szóval nagyon nem mindegy). Aki hasonlóan albérletet keres Németországban, annak a következő két oldalt tudom első körben ajánlani:
http://ulm-tipp.de/category/lakasberles-2/
http://www.immobilienscout24.de/de/finden/wohnen/index.jsp
Az első egy blog, ahol sok magyar nyelvű (friss) információt, segítséget
találtok ahhoz, hogy mi mit jelent, melyik költség mit takar, illetve
mikre érdemes odafigyelni a kereséskor. Az jobb oldali sávban van még
más hasznos téma is, ami a kinti élethez kapcsolódik.
A második pedig maga a méltán legnépszerűbb (többek között) ingatlanos portál, ahol sokféle lehetőség közül választhattok.
Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, majd még jönnek kisebb-nagyobb szösszenetek, amikor kedvem szottyan megosztani valamit veletek. :) A fotó-felhozatal még igen gyér, de gyarapszik napról-napra. Ha legközelebb végre viszek állványt is, máris értékelhetőbb lesz az eredmény...
A kapcsolattartásról annyit, hogy bár hosszabb leveleket írtam általánosságban, mint eddig, de lényegesen nem többet az átlagosnál, szóval nem mondhatnám, hogy csak a távolság szépít/erősít meg mindent. Inkább a drága telefon szaporítja meg az e-maileket! :D
Aki ég a vágytól, hogy írjak neki még ezen a beszámolón kívül is, az nyugodtan kereshet üzenetben, e-mailben, füstjelekkel - nem vagyok elveszve, csak ne hívjatok, mert dobtok egy hátast a telszámlától! (meg én is). Írok nektek örömmel, ameddig kezem bírja körömmel (ehh, most kell befejezni!)...
* ha csak ezt vártad egész végig: Nos, nincs ebben semmi szenzációs, csupán annyiról van szó, hogy legtöbb helyen tényleg nincs fent függöny. Pár lakásban látszik, hogy mutogatni akarják a szép bútort (nem leskelődtem esküszöm, csak így belátni! :-O), stb., máshol meg vagy spórolnak a mosással vagy csak simán nem olyan "prűdök", mint én (vahaha).
Köszönöm a kitartó olvasást (remélem van olyan, aki eljutott idáig), következzen a pihentető képi tartalom:
A második pedig maga a méltán legnépszerűbb (többek között) ingatlanos portál, ahol sokféle lehetőség közül választhattok.
Most így hirtelen ennyi jutott eszembe, majd még jönnek kisebb-nagyobb szösszenetek, amikor kedvem szottyan megosztani valamit veletek. :) A fotó-felhozatal még igen gyér, de gyarapszik napról-napra. Ha legközelebb végre viszek állványt is, máris értékelhetőbb lesz az eredmény...
A kapcsolattartásról annyit, hogy bár hosszabb leveleket írtam általánosságban, mint eddig, de lényegesen nem többet az átlagosnál, szóval nem mondhatnám, hogy csak a távolság szépít/erősít meg mindent. Inkább a drága telefon szaporítja meg az e-maileket! :D
Aki ég a vágytól, hogy írjak neki még ezen a beszámolón kívül is, az nyugodtan kereshet üzenetben, e-mailben, füstjelekkel - nem vagyok elveszve, csak ne hívjatok, mert dobtok egy hátast a telszámlától! (meg én is). Írok nektek örömmel, ameddig kezem bírja körömmel (ehh, most kell befejezni!)...
* ha csak ezt vártad egész végig: Nos, nincs ebben semmi szenzációs, csupán annyiról van szó, hogy legtöbb helyen tényleg nincs fent függöny. Pár lakásban látszik, hogy mutogatni akarják a szép bútort (nem leskelődtem esküszöm, csak így belátni! :-O), stb., máshol meg vagy spórolnak a mosással vagy csak simán nem olyan "prűdök", mint én (vahaha).
Köszönöm a kitartó olvasást (remélem van olyan, aki eljutott idáig), következzen a pihentető képi tartalom:
 |
| A reggeli ködök |
 | |
| Átlagos tájkép felénk |
 | |
| Notkirche - errefelé az ilyen evangélikus "kakasos" templomokból van több |
 |
| Akárki nem focizhat ám a hegyen! :D |
 | |
| Kilátás a Nussbergdenkmaltól |
 |
 | |
| Nussbergtreppe |
 | |
| Jól megpakolt tál az Aryanban, 3 féle öntettel, falafellel és finom pitával |
 |
| A Saar és az autópálya |
 | |
| Saarländisches Staatstheater a Schlossgartenből fotózva |
 | |
| Alacsonyabb költségvetésű, ám finom vacsora ;) |
Ez a Notkirche valami vészhelyzet esetén használható templom? :)
VálaszTörlésIgen, ahogy olvastam róla, "sürgősségi templom" (vagy mifene) volt a 2. vh.-tól kezdve, amikor is az amerikai-lutheránus egyháztól és Svájctól ajándékba kapta a város.
TörlésMostanában élénk közösségi élet folyik itt elvileg, és szállást is ad az utazóknak. Itt olvashatsz róla (lenti szöveg) részletesebben:
http://www.evks-data.de/evks/php/themen2_detail.php?themen2_id=5326&themen_id=5225&niederlassungen_id=27&language_id=1&parent_id=5225
Majd lehet belülről is meglessük valamikor. :)