Willkommen im Saarland

Végre eljutottam idáig két étkezés között. :D Na jó, igazából csak annyit elszöttyögtem a képek válogatásával tegnap, hogy írni már nem jutott időm, ma meg eleve későn keltünk, szóval...  A december mondhatni tele volt ünnepi fénnyel eddig, ami remélhetőleg továbbra is kitart. Rengeteg kedves gesztust, törődést, és ajándékot kaptunk, ami mind-mind szép élmény volt, és jóleső emlék marad. Megpróbálom röviden (úgy értem rövidebben) elregélni, hogy milyen csodák történtek ebben a pár hétben. Először is meghívást kaptunk Andihoz és Tomihoz egy vasárnapi ebédre, Bübingenbe. Nagyon kitettek magukért, ami a vendéglátást illeti, és jót beszélgettünk. Jó volt kicsit hazaibb ételeket enni, magyaros fűszerezéssel. :) Volt ott krumpligombóc leves, sült hús vegyes salival, és mennyei palacsinta többféle töltelékkel...azért öblítésnek a német sör dukált. Sajnos elég gyorsan elszállt a délután, mivel jól éreztük magunkat, és hazafelé kellett vegyük az irányt. Ez a városrész a jel...

Ha egy elemet kellene választanom, ami leggyakrabban felbukkant az utóbbi hetekben az életemben, akkor a győztes egyértelműen a tűz lenne. Talán azért vonzódom hozzá annyira, mert rengeteg mindent jelképez, amiért érdemes élni. És itt most nem pusztán a közelgő Karácsonyra és a télben olyan fontos melegségre gondolok. A tűz egyszerre képes nyugalmat adni a szorongónak, és felkorbácsolni a lelkét. Nagyon szeretem ezt a kettősségét, mert ebben érzem leginkább az útmutatást, amire szükségem van. Maradj mindig nyugodt, türelmes, de közben ne hagyd kialudni a belső elevenséget. Nagyon sokszor éreztem magam frusztráltnak, sikertelennek az elmúlt napokban, viszont mostanra végre megint kezdek rátalálni a kiegyensúlyozottság forrásaira. Nem baj, ha sok dolgot szeretnék egyszerre, nem kell kapkodni, morogni, ha valami nem megy elsőre, inkább átgondoltabban, nyugodtabban igyekszem hozzáfogni a teendőkhöz, és leegyszerűsíteni a feladatokat. Persze emellett jólesik megőrizni némi maximalizmust ...