Willkommen im Saarland

Az van, hogy mára még nem tettem le a munkát, viszont kell egy kis szusszanás, hogy újra fel tudjam venni a fonalat, és visszanyerjem a koncentrációmat - gondoltam némi blogolás éppen megteszi. (Nem, ez most még nem a fotókkal tarkított bejegyzés lesz...az majd a reklám után jön.) Ez a csütörtök elég kettősre vagy inkább hármasra (bocsi) sikerült, ami azt illeti. Kezdődött azzal, hogy kiléptem az ajtón reggel, azzal a várakozással, hogy most bizony végre érezni fogom a tavasz illatát, mert pár napja enyhébb az idő és az orrom se volt épp teljesen eldugulva. Amit beszívhattam az azonban egyáltalán nem felelt meg az előzetes elképzeléseknek. Az utcán ugyanis tavaszillat, virágok, szerelem, meg mittoménmi helyett orrfacsaró ürülékszag terjengett. Próbáltam ebből még menteni: Biztos csak trágyázzák valahol a frissen felásott kertet, és az ugye jó lesz a növényeknek...ezzel együtt éreztem, hogy ez nem pont az, amire befizettem. A munkanapot nem elemezném részletesen, legyen elég anny...

Az a gond a blogolással , hogy ha egy időre hanyagolod, akkor jó eséllyel a kutya se fog olvasni, mikor ismét belendülsz, hogy felvedd az események fonalát. Miért is lennék képmutató, hogy csak magamnak írok? Ha így lenne, akkor nem tettem volna soha publikussá ezt az oldalt. :P Persze most már mindegy, lesz ami lesz, én élvezem, amit csinálok, és ez a lényeg. ;) Most, hogy megmagyaráztam a nyilvánvalót, ugorjunk arra a részre, hogy hol is tartunk most. Meg sem kísérlem összefoglalni, hogy mi minden zajlott le kívül-belül közel egy év alatt. Ti is érzitek, hogy egy szinte lehetetlen, ráadásul lehet, hogy marha unalmas és hosszú lenne. :) Szóval csináljuk a jól bevált módon. Én kiragadok pár számomra jelentős pillanatot, hangulatot, whatever, és mindenki eldönti szépen magában, hogy tovább lapoz vagy visszatér ide legközelebb is. Hé, egy szóval sem említettem, hogy mindezt egyetlen bejegyzésben!! Ömlengés alert! Ha nem is avatok be minden szempárt az életünk összes apró rejtelmébe, azt...